lebegés

van egy álmom - mondta martin luther king mintegy 45 évvel (és fél) ezelőtt. ő egy néger polgárjogi harcos volt, én meg egy fehér zsidrák sajtóreferens, de közös vonásunk is van, nekem is van egy álmom. lehet hívni egy idealista képzelgésnek, mi több, álmodozásnak - bár ezen az alapon lehet, hogy martin luther king is csak álmmodozott, sőt, a faji megkülönböztetés felszámolása talán inkább álmodozás, mint az én kis szaros boldogság iránti vágyam. lebegés ez, elrugaszkodva a hétköznapok szürke, lehúzós valóságától, és meglepetésvendég is sajnos, azt se tudom, mikor láttam utoljára. és csak a jövő zenéje, hogy valóban egy jobb életről való szimpla, cselekvésre nem ösztönző képzelgés-e, mindenesetre a régi kulcsszó, a bizonyos "nehéz", az ide kénytelen asszociálódni, drága, szerencsétlen kis szó ez. sajnos a régi vétkek, a tudatlan élet és itt fel nem sorolandó társai nehezen engednek el, teli velem a markuk, és nem tölthetem azzal mindennapjaimat, hogy közvetlenül a saját boldogulásommal foglalkozzak, kénytelen vagyok bejelentett munkahellyel rendelkezni, és gályázni azért, hogy valamikor a középjövőben foglalkozhassak közvetlenül a saját boldogulásommal. de azt szeretném kívánni magamnak, sőt,

azt kívánom magamnak, hogy lépjek. tudjam kifizetni a kifizetnivalókat, élhessek aztán szabadon, érdemeim szerint. hogy ne büdösödjek (még jobban) be, mint egy hónalj, a levegőtlenségtől. ne szorongassa a torkomat a saját kezem többé.

ez tehát egyelőre egy, a tengerszinttől eltávolodott primitív gondolatsor, de jól esik. azonban a hangok hívnak vissza, a saját szabadságvágyam okozta trip a végéhez közeleg. kitépnek a betépettségből. azért köszönöm szépen, hogy itt volt.

ez a blog azonban hívott már életre beleírt dolgokat. ráadásul ütemhangsúlyos a webcíme.