szakadjon

szakadjon már, azt szeretném.
itt állok most már hónapok óta, itt, a mindenség és a semmiség határmezsgyéjén, és nézek lefelé - az egyszerűség kedvéért - jobbra meg balra. az alvás és az ébredés határmezsgyéjén, a nemkívánt régi, a kívánt új, a kínált jövő lehetséges változatai, ahol még mindig számtalan irányba változik csak a sejthető jövő, a rögvalóság, az álmodozás határmezsgyéjén. és ahogy nézek lefelé, mintha mind egyre messzebb lenne. ugrani kellene, hogy minél kisebb sérüléssel érjek földet, valahol. és ahogy nézek lefelé, néha el-eltáncol, amelyiket hosszabban nézem, hogy "talán ez? ugorgyak?".
ugrani kellene, hogy földet érjek, valahol, valahol a megnyugvás, a valóság, a szenvedély, a viszonylagos szilárdság földjén.