az elmúlt több mint egy hónapot masszív delíriumban töltöttem - marihónajja, elsődlegesen, aztán munka, ami igazából magában nem delírium, de valami hasonló állapotot gyúrok magamnak, hogy elviseljem, meg aztán az apró menekülőútvonalak. és, képzeljék, kérem, nem jöttem rá az égegyadtavilágon semmire. de tényleg. zéró tanulsággal szolgált mindez. jó, persze, egy csomó dolgon gondolkodtam, még fontos dolgokon is, de nem tettem ezek következtében semmit, és egészen biztosan ez a legfontosabb oka annak, hogy jottányit nem javultak az életkörülményeim, és egy cseppet sem érzem jobban magam, mint amikor mondjuk október végén ültem ugyanebben a kissé macskaszőrös székben a kompjúter előtt. születtek tervek, születtek ötletek, gondolatok, kiszálltam egy zenekarból, ami sajnos már annyi hatással sem volt rám, hogy bármilyen érzést ki tudjak csikarni magamból azzal kapcsolatban, hogy volt - nincs. itt most lehetne egy, vagy a digitális kijelzős narcisztikometer képernyőjén látható mennyiségű bekezdést írni az érzelmi, esetleg teljes kiégettségről, de nincs az az isten, hogy melodrámába fogjak. némi narkotikus támogatással, de élénk érdeklődést tanúsítottam ma néhány orvosi témájú weboldal irányában, de az imént látott whatever works (w.a.) nem késztet arra, hogy újra felkeressem ezeket a skizofréniával, azon belül hebefréniával foglalkozó írásokat, hála istennek van még miért hálálkodni; a hülye karikatúrák meg világéletemben gyűlölt bohózatok ("bohózat" - már maga a szó is eszközölt, modoros, pfujj) és való életbeli társalgások sem hoztak elő belőlem rejtett hipochondriát, távol áll tőlem. na ezzel nem szeretnék kilyukadni arra, hogy bármi nagy bajom lenne. úgyhogy tekerek egy következőt. lassan elfogy.
ugyanakkor tényleg csodálatos, hogy nem változik semmi. mintha egy tonhalkonzerv-dobozba zártam volna önnön magam, olajban tocsogó, derékba tört társa vagyok olajban tocsogó, derékba tört társaimnak. néha a teljes nyugodtság hamis delíriumában, bármit is jelentsen ez. bizakodva tekintek - legalábbis nagyritkán - a jövőbe, hiszen a dolgok dolga, hogy kiderüljön, hogy rendbe jöjjön, hogy tovább szaródjon, napestig sorolhatnám. a vehemencia sajnos nem megvásárolható, de az ún. "szebb jövő" a maga részéről nem is támogatná a piacra történő bevezetést. nos, kérem megfogyatkozott nézuinket, csak továbbra is maradjanak hátradőlve, vagy ha eddig nem tették - bár volt rá idejük - menjenek ki pisilni vagy sörért. aztán lehet tovább nézni a műsort. lehet, hogy lassan történik benne valami izgalmas. de persze ki garantálná?
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése