petőfi sándor, amint forog az ismeretlen katona sírjában

szabadjék idecitálni valahavolt önmagam. nektek okulás lesz, és ismétlés a tudás anyja! mindezt pediglen teszem nemcsak azért, mert sokkal jobb, mintha unatkozva a fejeteket vakarnátok sebesre, de még a káposztalétekbe is csepegtethetek valamicske észkoncentrátumot.
történt ma, hogy vettem egy nagy levegőt, és cselekedtem: behatoltam alexandrába.
nem volt egy utolsó élmény, bár sokat rontott rajta, hogy sajnos nem az általános iskolai osztálytársnőmről beszélek, hanem a kiskörút - dob utca sarkán található könyváruházról.

tehát. körülbelül 2 és fél évvel ezelőtt ezt találtam írni a vaddisznófitnesz blog nagypapájában:

... a petőfidézet forrása egyébként a Petőfi Sándor összes költeményei c. könyv, mellyel két problémám van. az egyik - és ez már nagyon régen zavar -, hogy miért van így ragozva a cím, tehát miért nem petőfi sándor összes költeménye. olyant sem mondunk, hogy "jé, kalmár tibor itt hagyta véletlenül az összes zoknijait", vagy hogy "friderikusz sándor összes tévéműsorai", nem beszélve arról, hogy "hát"-tal nem kezdünk mondatot, és a "deviszont" szótól is rezeg a léc. a másik probléma stilisztikai jelleggű: mily fantáziátlan volt petőfi, mikoron is nem lelvén egyéb ötletet krumplifejében ilyen címmel jelentetett meg kötetet. nem mondom, teátrális, de vajh nem lett volna-é találóbb "egyéb ócska verseim" címet adni kötetének, vagy azt, hogy "nevetséges rímhalmazok a reformkorból", vagy éppenséggel azt, hogy "zacskós tej"?...

 ma pedig, a fent nevezett bolt egyik polcán mit kellett felfedeznem:

miért nem tanul az emberiség hibáiból? mi a fasz az, hogy "összes költmények"?