ki gondolná - s ennyit a minősítésről. a makacs tények: a múlt héten, amikor volt szerencsém megnézni a budapesti kamaraszínházban a mindenkit megnyúzunk c. boris vian színházi előadást, már felderengett a kultúra és jelenlegi, igencsak terhes életszakaszom kapcsolata, amelyet kölcsönhatásnak vicces lenne nevezni, lévén igen egyoldalú kapcsolat. ugyanakkor örülnék, ha ennek ellenére egy valamiféle szerződés nézne ki ebből, először persze a jelenlegihez nagyjából hasonló föltételekkel. a kultúrának ugyanis, úgy tűnik, mintha időnként sikerülne hajszálrepedést ütni a masszív randa betonfalba. a színház után felderengett, milyen is, amikor embernek érzem magam - olyannak amilyennek, a minőség természetszerűleg silány volt. többre, jobbra vágytam, de örültem annak, ami van. ma pedig hirtelen gondolattól vezérelve a széjpművészeti múzeumba vettem az irányt, hogy megnézzem a degastól picassoig kiállítást. tökéletesen lekötött, helyenként sznobéria-mentes mosolyra fakasztott. még ilyet.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése