kornélkül: újra vonzó

elkészült valahavolt zenekarom első videóklippje. ezen esemény észlelésekor sűrűn dobogó szívvel nyomtam meg a play gombot a youtube lejátszóján, hiszen mégiscsak... ezt az érzést pontosan ismerheti mindenki, egy történet, feladat, projekt, (engedd szabadjára a fantáziádat, nyájas olvasó, te!), bármi, zenekar, kapcsolat, aminek egykor a részese voltál, és hosszú idő után egy távoli kapcsolódási pont révén ismét a látószögedbe kerül. így objektív véleményt nem szándékszom alkotni, én szerettem ezt csinálni, és csak az időnként előtörő irígység (a saját magabiztosságom titkolhatatlan és néha-néha nevetségességbe fulladó hiánya) kelt rossz érzést bennem.
persze lehet, hogy holnap teljesen mást fogok mondani.
mindenesetre nem szeretném még jobban telefirkálni ezt a bejegyzést, inkább alant beágyazom a blog oldalamba az együttes alkotását.