vaddisznófitnesz

H. O. Ratiot, a Nemzetközi Hírű Szemet Szemért Szállító Társaság műbőr hatású vezetői székében ülő patrióta, bölcs és arisztokratikus vezetőjét egy kevéssé félreérthető csalási manőver majdhogynem professzionális levezénylése okán megfosztották vezetői székétől, valamint és egyúttal rangjától, pénzérméitől és nemzetközi hírétől. Efölött érzett bánatában - mielőtt világgá indult volna - éppen a negyedik korsó bornál járt a szeszkazánbefűtési kézikönyv útmutatóját maximálisan tengelykék szemei előtt tartva. Repültek a trágárságba hajló szófoslányok a levegőben, az Apartalatt egyéb jól irányzott vendégei éppen, hogy csak győzték kapkodni a fejüket, nehogy a fülüket el találja találni némelyik hangfrekvencia. Nem tették mindezt rosszul, hiszen H. O. Ratio fűt-fát fűtve a kazánba olyféle hőfokot produkciózott, amely a konstans, napi valóságba leképeződve már-már embertársai életét veszélyeztette egy-egy szó kiböfögésével. Célt nem érvén a hangokádmányok céltalanul kasultak a hét fal között, egymásba szeretve, egymással - oppardon, nincs is megfeleltethetőbb szóvirág rá - toszva, bécsi kerengőt járva, megpihenve, mígcsaknem némely példány leizzadva, mint egy ló, toccsant a padlózatra, hogy ott maradék erejét is kihányva magából örökké tartó álomra szenderüljön. Mindez alapján, a fényhullámok kibocsátásának edisoni elvét követve a hurkapálcika-asztalok körül sativaszékükön megrészegültségüktől leginkább fetrengőnek nevehzető vendégsereglet fennforgó szemei elé tárulva verseny vette kezdetét, amelynek a tétje volt csak igazán nagy: az egymást agyonnyomó hanghalmaz vagy a népes húsbőrtábor-halmaz lesz a nagyobb, argó a vetélkedés szent és sérthetetlen győztese. A padlózat repedései között megbújó félsz által halálra ítélt maradék linóleum mögül templomi egerek kandikáltak ki, apró érzékszerveikkel próbálván befogadni a jelenet agyatlan rágcsálóként felfogható bizonyos hányadát, náluknál is apróbb izzadságcseppeket cseppentve - jobb híján - egymásra. A bámész falak apró meszelési hibáiban maciszemek tűntek fel, zebrafülek, gólya- és gilicecsőrök, s egy közös jelre egyszerre cserélték megfigyelőállásaikat. H. O. Ratio pedig csak lamentált, lamentált, és sírt az elvesztett hídfőállás fölött. Mígnem belebutulva az utoljára fogyasztott gyulai kolbászlikőrbe fajsúlyos léptékkel megindult a szeszipari létesítmény egyetlen szabvány üvegajtaja felé, hogy azon átvágtatva megkezdje a világgá tartást.