2010. júl. 18.

hero hito

csorog, szépen csorog a szar a szemembe folyvást, s közben azt figyelem, ahogy a hőseim emberekké szelidülnek.

4 megjegyzés:

Unknown írta...

kik azok a hősök?

t írta...

akik emberekké szelidülnek.
akiket magam elé toltam.
akikre felnéztem.
akiket sokra tartottam.

tudom, hogy ez nem normális. mert föl lehet rájuk nézni.
mindenesetre, ez inkább szól rólam, mint róluk.

Unknown írta...

normális, ha az ember szétesődve olyan közel kerül mindenhez ami körülveszi, hogy látja a szöveteit.

t írta...

hm