ötórai tea hatkor, a teakonyhában

pivo, pivissimo. én igazán csak ennyit, most csak ennyit tudok. szmók, még talán annyit. meg még talán még annyit, hogy ide is írom. és még talán, hogy büszke is vagyok rá. ja, meg még tudok háromig számolni. ideje lenne már, hogy tudjak négyig, de talán holnap. vagy holnapután úgy ébredek, hogy reggel azt mondom a csésze csipásszemű kávénak, hogy: NÉGY.

pivo, drága pivo. sütő a meleg. a hajléktalan, akinek jobb cipője van mint nekem, unottan kapargatja a kukák tetején a szemeteszacskókat. végül két kiflivel távozik. nem kér pénzt. nem kér cigit. nem kér sört. talán straight edge.

már egy hete csak a pinára gondolok, meg-megállva. és segg markolására. és mellekre, de inkább csöcsökre. és pivo, pivo primitivo.

maestoso, crescendo, forte, fortissimo.